17. fejezet - A jelentés

Sziasztok! Itt a friss. Nem teljesen az, sőt, egyáltalán nem az, ami a tartalom ismertetőben volt, de majd az is lesz csak kicsit később. Úgy gondoltam most ennek a résznek kell jönnie. Ezért kicsit rövidebb is, de azt hiszem tartalmaz néhány érdekes információt. Nem tudom. Döntsétek el ti! :) Várom a komikat! :)

Hangos kopogtatás verte fel a tanácsterem nyugalmát.

−Tessék! – visszhangzott egy komor hang. Eyselis a terem közepén járt körbe-körbe. Pedro hangos robajjal tárta ki az óriási tölgyfából készült ajtót, aminek a súlya több kiló volt. Léptei közeledtére Eyselis megállt, hogy felnézzen, majd rótta tovább köreit. Mozdulatai idegességről árulkodtak.

−Alex? – kezét összekulcsolta a háta mögött.

−Még semmi hír róla, nagyuram. – hajolt meg Pedro, mikor már elég közel ért hozzá. A válaszától nem nyert nyugalmat.

−Akanaz? – egy újabb kérdés, amiről azt hinnénk semmi értelem. De Pedro pontosan tudta, mire gondol a vezetőjük. Igaz, még tanonc, de ha befejezte a varázsló iskolát ő is boszorkány lesz és akkor a helyére egy újabb tanonc kerül majd, akit ő választhat ki. Az előző varázsló tanuló őt választotta. Ez már hagyomány. Ha valaki véget, maga választhatja ki azt, aki a helyére kerül. Amíg iskolába járnak, addig ilyen apró-cseprő feladatokat látnak el a már boszorkánnyá avatott, vagy épp más magas rangú lények mellett. Ez is hozzá tartozik a tudás megszerzéséhez, hisz a tanulás legjobb módja egy tekintélyt követelő, másik varázsló oldalán apródkodni, akitől rengeteg fortélyt lehet ellesni. Minél nagyobb hatalma van annak, akinél ezeket a feladatokat látják el, ha eljön az idő a vizsgán annál jobb eredményt fognak elérni és egyszer olyan hatalmasok lehetnek majd, mint mestereik. Persze ez a képességeiken is múlik, nem utolsó sorban az ügyességen, koncentráción. Hiába van valakinek nagy hatalmú mestere, ha ő maga nem elég jó, a képességei nem megfelelőek és hibát hibára halmoz. Az soha nem fog felemelkedni. Marad a ranglétra alján és csak piti kis varázsló, esetleg boszorkány válhat belőle. Ezért választhatják ki utódjaikat, hogy csak a legjobbak kerülhessenek a közelükbe vezetőknek és más hatalmasoknak.

De persze a varázsiskolába nem csak ők járnak, hanem az ebben a világban megtalálható összes lény idejár elsajátítani a fajtájához tartozó szükséges tudást. Vannak egymással közös óráik is, amin a toleranciát, de mindenekelőtt a közös történelmüket tanulják, ez együtt működés képességét. Hisz erre nem voltak mindig képesek. Volt időszak, amikor harctér volt a világuk, de egy közös ellenség elpusztításának oldhatatlan vágya összefogásra ösztökélte őket. Azóta békességben élnek egymás mellett. Ennek ellenére a fiatalokat, akik nem voltak tanújai az akkori eseményeknek, nem árt erre emlékeztetni, mert ezáltal az idősebbek sem felejtik el.

−Az apjánál sem jelentkezett, eddig. – óriási sóhaj hagyta el Eyselis száját. – Nem kéne bele néznünk…

−Nem. – teremtette le. – Nagyon jól tudod, indokolatlanul nem nézünk bele. Már mindent tudunk, amit tudnunk kellett a megelőzéshez. Különben is, csak a jövőbe látunk vele, a jelenbe nem. – a km hiánya nem csökkent. Folyamatosan járkált. Látszott rajta, hogy aggasztja a tudatlanság eme helyzete. Nem érkeztek el még hozzá az információk az események alakulásával kapcsolatban.

−Nagyuram! Biztos minden rendben van, azért nem jelentkezik. Ha baj lenne, már rég tudnánk róla. – ezzel neki is tisztában kell lennie, hisz megannyi bölcsességgel rendelkezik.

−Tudom Pedro, tudom. De akkor sem hagy nyugodni. – állt meg végre, de nem sokáig. – Érzem, hogy történt valami. Kirsten nagy változáson ment át. – arról azonban fogalma se volt jó, vagy rossz-e ez a változás. Legfőbbképpen ezt szerette volna megtudni.

−És Ön szerint erről Alex is tud? – a nagyúr már így is többet tud, mint ő, mégis ideges.

−Azt nem hiszem. – gondolkodott el. De csak Alex tudja megnyugtatni azzal, ha elmondja mi a helyzet Kirstennel. Ha együtt vannak még, akkor a változás jó. De innen ezt nem tudhatja. – Még nem. Csak biztosan akarom tudni, minden rendben van-e. – nem könnyű kommunikálni a távol, jobban mondva más világban lévő társaikkal. A hazajárás sem egyszerű, mert sok energiát igényel egy átjáró megnyitása, ezért míg tart a küldetés csak nagy ritkán, jelenteni járnak haza. Alex már jó pár hete elment. Az első jelentést a kapcsolatteremtésről, rövid időn belül kell megtenniük, mert ebből derül ki alkalmasak-e a feladatra. Másrészt azért is fontos, hogy az első kör rendben zajlott-e le. A beilleszkedés stb. Ezek után mindenki, akkor tesz jelentést, ha már van mit jelenteniük. Ugyanis, akik itt vannak nem látják azt, ami ott történik. Van ugyan egy jövőbe látó gömbjük, ami megjósolja, mi várható. Ezt általában jóslatnak nevezik. A jelenbe azonban nem enged bepillantást. Nagy ritkán használják, mivel azt vallják jobb nem előre tudni az eseményeket és beleavatkozni. Általában a veszély közeledtét előre megérzik. Olyankor változik az éghajlat, a hangulat, a növények, állatok viselkedése, szürkületbe borul az ég. A folyamat hosszú, mégis jól érzékelhető. Ezek azok a pillanatok, amikor igénybe veszik és a maguk javára fordítják a jóslatot. Ennek következtében tudtak most is időben cselekedni. Elejét akarták venni a jövőben várható szörnyűségeknek. Illetve nem is teljesen, mert a jóslat egy bizonyos személy segítségével győzelmet ígért nekik. Igen ám! Csakhogy erről Agaron is tudomást szerzett. Ő pedig annak akarja az elejét venni, hogy ez megtörténjen. Számára minden, hogy milyen eszközökkel. Ezért kellett előrébb hozni az eseményeket. Agaron még nem elég erős egy közvetlen támadáshoz a világuk ellen. Még jó pár év, mire olyan állapotban lesz, hogy visszatérjen. De ő sem akar kockáztatni, ahogy senki sem. Ezért mind a két fél akcióba lendült. Ez az esemény is valószínű kisebb csatához fog vezetni. Ha ezen elbuknak már semmi sem állhat majd Agaron útjába az egész világ leigázásához. Gyenge állapotában kell legyőzniük és örökre eltüntetniük. És erre csak ők képesek. Viszont lány se elég erős még, ezáltal sebezhető. Ezért kerülgeti őt már most ezzel veszélybe sodorva, illetve megsemmisítve a jóslatot.

Sajnos nem tudnak nagyobb segítséget nyújtana, mert akkor felborulna a világ nehezen felállított egyensúlya. Csak a saját világukban szállhatnak szembe vele. De annak nem most van itt az ideje és ezek után talán el sem jön. Erről azonban nem szólt a jóslat. Ők pedig nem élnek vissza a rájuk ruházott hatalommal. Legalábbis legtöbbjük.

−Nincs más hátra. Haza kell kéretnünk. – ilyet soha senkivel nem tesznek, kivéve, ha visszavonják a kiadott feladatot. Ez csak alkalmatlanság esetén fordulhat elő. Az meg ritka. De Alex tette, hogy kihagyta az egyetlen kötelező jelentést, ami a kiküldetések legfőbb szabálya, erre késztette Eyselist, ugyanis ez alól senki sem térhet ki.

−Hívd ide Bovent! – utasította Pedrot.

−Máris. – hajolt meg, majd távozott.

Néhány perc múlva visszatért a nyomában egy magas, szikár, vállig érő fekete hajú, hosszú fekete köpenyt viselő férfivel, aki úgy járt, mintha lebegne.

−Hívattál nagyuram? – hajolt meg ő is tisztelete jeléül.

−Mentális kapcsolatba kéne lépned Alex Lockwooddal, aki az emberi világban tartózkodik éppen. – adta ki utasítását sürgetően.

−Vissza akarod hívatni? – a kapcsolatteremtéshez minden információ szükséges. Boven az adott illetőre koncentrál és belemászik a fejébe, ahol átadja az üzenetet. Igen nagy koncentráció képességet igényel, nagy nyugalmat, hisz egy másik világban lévő személyt megtalálni se könnyű, hát még kommunikálni vele. Erre nem mindenki képes. Ilyenkor mindketten hallják egymást. Sok évszázados tapasztalat szükséges ahhoz, hogy ez minden erőlködés, izzadtság nélkül menjen. Az ifjaknak, akik szintén rendelkeznek ilyen áldással, kész kínszenvedés még a saját világukban is használni, arról ne is beszéljünk, ha egy másikba akarnak eljutni. Iszonyú fejfájással jár, ráadásul kimerítő is.

−Egyáltalán nem. Csak már rég elment és még nem tette meg az első jelentést. – igen, ezt jobb, ha tudja a kapcsolatteremtő, mert a célszemély első gondolata, úgyis az, hogy visszarendelték a küldetésről. Mi más is lenne, ha más esetekben nem használják csak ilyenkor.

−Értem. Biztosan ezt akarod? – Eyselis értetlenül nézett rá. Mért ne akarná? – Általában, akit haza hívunk, az már nem megy vissza többet, így nem számít, ha észreveszik, amikor magában beszél, vagyis velem. De, ha valaki visszamegy utána, az ezáltal le is bukhat. Ki tudja, hol tartózkodik éppen. De nem tudom, mert ilyenre nem volt még példa.

−Sajnos nincs más választásunk. Az első jelentés aló senki sem kivétel.

−Én szerintem csak elfelejtette, annyira koncentrál a feladatára. – szólalt meg Pedro ismét.

−Nem érdekel mi az oka. A szabályokat mindenkinek be kell tartania, még akkor is ha jelen pillanatban máshol van. – ettől a kijelentéstől Pedrora nem lett olyan mérges, mert ő még csak tanuló. Azonban ezzel mindenki másnak tisztában kell lennie.

−Akkor kezdjük. – ült le Boven törökülésbe a padlóra és meditációs tartásba helyezte a kezeit a térdén nyugtatva őket. A szemét becsukta. Teljes nyugalomra volt szüksége.

−Alex Lockwood! Téged kereslek. – látta az elterülő várost. Távoli szemei végig pásztázták az emberi világot. Beletelt néhány percbe mire rá lelt a keresett személyre. – Alex! – szólította meg. – Eyselis, azonnali hatállyal haza kéret. – hivatalos szöveg, mert hivatalos a parancs is. – Nem. Nem vonnak vissza a feladatról, csak jelentést kell tenne, úgyhogy emiatt ne aggódj! De most azonnal jönnöd kell. azzal megszakadt a kapcsolat. – Azt mondta máris indul. Állt fel a földről leporolva magát.

−Köszönöm Boven! – a várakozás csendje telepedett a teremre.

−Ha tovább nincs rám szükséged, távoznék!

−Persze, persze. Menj csak! – engedte útjára. – Te is távozhatsz Pedro. – küldte el az apródját is. A beszélgetést jobb, ha nem hallja más, csak ő, nehogy információk szivárogjanak ki, hisz még mindig nem tudják, hogyan tudta meg a jóslatot Agaron.

Nem telt el sok idő Alex felbukkanásáig. A jelentések megtételére általában gyorsított járatot használnak, míg a normál utazáshoz simát. Ezért is igényel óriási energiát a megnyitása és a nyitva tartása míg az illető átér.

Az ajtóban felbukkant egy barna hajkoronával rendelkező fejbúb. A szeme ismét barnán csillogott. Neki nem tűnt fel, ahogy senkinek sem, pedig elég szembe tűnő a változás. Ugyanis az emberi világban kék a szeme, míg idehaza barna. Amikor először tette a lábát az idegen földre, időbe tellett amíg megváltozik szemének a színe, de most már sokkal gyorsabban reagál a környezet változásra.

Ez egy álcázó képesség, mert az eredeti színű szemük csillog, mint a csillag az égen. Egy idegen helyen ez túlságosan is szembe tűnő lenne és mindenki tudná, mások. Azonban, amikor változik a szín , elrejti a csillogást. Számukra természetes, fel sem tűnik. Az első alkalommal az eredeti szín volt látható, majd az megváltozott anélkül, hogy bárki is észrevette volna. Onnantól kezdve a két világ közötti utazás során gyorsabb az egymás közti váltakozás.

−Alex! Na végre! – hangjában érezhető volt a megkönnyebbülés, de ez még nem simította el a felhőt, amit ez a szabályszegés okozott.

−Eyselis nagyúr! – hajolt meg előtte Alex. – Sajnálom a késedelmet! Az ő hangjában riadalom volt érezhető. Tudta, hogy óriási hibát követett el, ami a küldetése végét is jelentheti.