23. fejezet - Rideg valóság I.

Sziasztok!

Meg is hoztam a frisst. Tudom, hogy egy kicsit későn, de ma szarakodott a gépem, úgyhogy majdnem az őrületbe kergetett :D De itt van, úgyhogy remélem örültök neki :D Szándékosan lett ilyen rövid ez a fejezet. Szükség volt erre a részre, hogy értsétek miért alakulnak majd úgy az események, ahogy alakulni fognak. És néhány dolog ki fog majd derülni is. Szóval mostanában nem lesz hiány izgalomban :D Legalábbis remélem sikerül úgy megírnod :D Mindenképp figyelmesen olvassátok el ezt a fejezetet, mert a következő szorosan ehhez fog kapcsolódni. :D Addig is jó olvasást és igyekszem mielőbb meghozni a következőt. Lehetőlég még mielőtt elutazom :D

Kicsit sántított Steph története ezzel az őrjárattal kapcsolatban, főleg, hogy az utóbbi időben alig nyitott a külvilág, főként legjobb barátnője felé. Nem is értettem mi ez az egész, de nem volt okom kételkedni benne, hisz én is 200 fokos fordulatot vettem. Egyáltalán nem így kellett volna alakulniuk az eseményeknek, de ki tudhatta előre, hogy Kirsten ilyen hatással lesz rám és beleszeretek. Mindent feladtam érte. Az életem, a céljaimat, a családomat. Az új célom megvédeni őt. Csak ne lenne itt ez az Alex gyerek, aki mindig mindenbe bele kotnyeleskedik. Nélküle könnyebb lenne elnyernem Kirsten szívét. Valahogy félre kellene állítanom az útból. De ő is legalább annyira erős, mint én, így nincs könnyű dolgom. Kirsten annyira bízik benne, hogy rögtön gyanút fogna. Bárcsak sikerülne valahogy kételyt ébresztenem benne. Akkor ő maga küldené el.

Viszont nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ezzel a ma esti dologgal sántít valami. Mindketten olyan furcsán viselkedett és Kirsten elutasítóbb volt, mint bármikor máskor. Még Alex előtt is hagyja magát megcsókolni, most viszont elég nehezen pedig csak ketten voltunk.

Mikor odaértem a suli elé Steph már ott volt. Kezdtem azt hinni csak átverés az egész. De itt volt és ez az ellenkezőjét sejtette.

– Helló! Köszönöm, hogy eljöttél! Egyedül nagyon nehéz lenne ellenőrizni a környéket. – mindegy nekem csak kezdjük már el. Valahogy nem füllött a fogom a dologhoz, de ha már megígértem, eljöttem. Talán Kirsten szemében is növök egy kicsit.

– Oké! Csak kezdjük már! Nem örülök, hogy Kirsten-t otthon kellett hagynom egyedül. Mielőbb végezni akarok.

– Rendben. De most szólok, hogy ezt a munkát nem lehet csak úgy összecsapni. Alaposan szét kell nézni és ha te erre nem vagy hajlandó, jobb ha most távozol. – hú de szigorú a kisasszony! De legyen ahogy akarja. Még se mondja rám senki, miután megváltoztam, hogy kőszívű, hanyag alak vagyok.

– Ahogy parancsolja kisasszony! – feleltem flegmán. Nem könnyű elhagyni a régi szokásokat, de érte bármire képes vagyok. Még a múltammal is felhagyni.

– Jól van! Következő a menet! Felosztjuk a térkép alapján a területeket és alaposan átkutatjuk azokat. Van kütyüm, amivel az ellenséges, idegen erőket ki tudjuk szűrni és megtudjuk találni, ha van ilyen a közelben. – hú mennyi mindent tud a csaj. Ezt nem is gondoltam volna.

– Honnét van neked ilyened? – ez azért még engem is meglepett, hisz mielőtt idejöttem mindenkiről tudtam mindent. Mikor, hol esznek, kik a barátaik, még azt is mikor járnak wc-re. Szóval mindent. Legalábbis azt hittem.

– Ez most nem fontos. – leterítette a térképet az úttestre. – Szóval! Ez, ez és ez a te területed. A többi pedig az enyém. – nem kis területekről volt szó. Nem tudom Alex-szel hogyan csinálják, de két embernek ez nagyon nagy munka. – Ketté válunk, azonban szükségem van egy varázslényre, aki ha baj van rögtön ott tud teremni segíteni. Ha kiabálok, akkor gyere! Érted?

– Persze. – nem vagyok hülye gyerek. Gondoltam magamban, de ezt már nem mondtam ki hangosan. A területeim jó messze voltak Kirstentől, ezért úgy gondoltam előtte haza ugrok és megbizonyosodom róla, hogy jól van-e. Jól gondolta Steph, hogy képes vagyok térben utazni. Időben nem, de térben igen. Ez nem olyan, mint a teleportálás és nem tudok azonnal ott termni ahol csak akarok, ahogy Alex csinálja, hanem egy alagúton kell átsétálni, de sokkal gyorsabb, mintha normál módon tenném meg az utat. Bár Kirstenék háza nem volt messze a sulitól, mégis ezt a módot választottam arra, hogy meggyőződjek hogy létéről.

– Akkor indulás! – megvártam míg Steph kellő távolságba kerül és megnyitottam az alagutat. Nem is tellett sok időbe míg odaértem. A lámpák halványan pislogtak a lakásban. Mivel nem akartam, hogy bárki is észrevegyen, álcáztam magam. Kirsten szobája az emeleten volt így kénytelen voltam felmászni egy fán, hogy belássak a szobájába. Úgy éreztem magam, mint egy kukkoló, bár még mókás is volt a helyzet. Ám, amikor felértem, arcomra fagyott a mosoly. Ott találtam Alex-et az én barátnőmmel és éppen szeretkeztek. Elöntött a düh és legszívesebben rájuk rontottam volna és most azonnal végeztem volna mind a kettőjükkel, de visszafogtam magam. Mi már hónapok óta jártunk, velem még se volt hajlandó ágyba bújni, de vele első szóra megteszi. Lehet, hogy csak nekem adta az ártatlan szüzet? Ki tudja mióta csinálják ezt. Nem. Most nem teszek semmit.

Lemásztam a fáról és visszatértem ma esti feladatomhoz. Persze nem feledkeztem meg arról sem, amit láttam. Rettentően dühös voltam. Annyira, hogy majdnem felrobbantam. Mégis, hogy képzelték? Azt hitték, hogy nem jövök rá? De ezzel nincs lezárva az ügy. Ki várom a megfelelő pillanatot. Mind a ketten keservesen megfogják bánni. Éktelen hahotázásba kezdtem. A műszer a kezemben kilengett, de valahogy nem érdekelt. Tudtam, hogy mi az oka, de már nem számított. Többé már semmi sem számított.

Képtelen voltam elhinni, hogy egy ilyen álszent nőért képes voltam mindent feladni, hátat fordítani a világomnak, a barátaimnak és csalódást okozni az apámnak. De ennek most vége. Visszatérek eredeti célomhoz és beteljesítem a rám bízott feladatot vagy így, vagy úgy. Nem volt szentírás, hogy élve kell elfognom őt. És most már nem is érdekelt. Csak egy cél lebegett a szemem előtt. A bosszú.

Visszatértem a feladatomhoz. Jobbnak láttam ha úgy teszek, mint aki semmiről sem tud és tovább játszom a szerepemet. Az éjszaka alatt nem találkoztam Steph-el és ő sem kiabált segítségért. Így nyugodtan tudtam gondolkodni. Észre se vettem, hogy elérkezett a hajnal. Gépesen kutattam át a területeim minden apró szegletét. Azt hittem be sem fejezem, de mire megjelentek a nap első fénysugarai, kész voltam. Azt nem beszéltük meg, hogy reggel újra találkozunk, ezért elindultam Kirsten felé. Egyelőre nem volt ötletem hogyan tovább, de megpróbáltam nem düh rohamot kapni és azonnal kitekerni a nyakát. Még szükségem volt rá ahhoz, hogy beteljesíthessem a feladatomat. Azt, amiért eredetileg idejöttem.

Mikor odaértem, nem mentem be azonnal. Felmásztam és benéztem az ablakon. Kirstent egyedül találtam. Az a féreg már nem volt mellette. Szerintem észre se vette, hogy elment, viszont neki volt annyi esze, hogy még haza érkezésem előtt eltűnt. Azonban még nem volt kedvem bemenni, mert akkor biztos nem bírtam volna magammal. Eddig is csak miatta voltam visszafogott. Nem akartam, hogy megismerje az igazi énem, mert féltem, hogy visszariasztom magamtól. De most nem lett volna semmi, ami visszatartson. Hagytam neki inkább egy üzenetet, hogy elcsúszott a munka és majd a suliban találkozunk.

A városban ténferegtem céltalanul. Fájt ez az egész. Nem hiába nem lesz szerelmes a mi fajtánk. Nem is tudom velem hogyan történhetett. Talán mert félig ember vagyok. Az a nő is összetörte az apám szívét, aki anyámnak nevezi magát. Ezért gyűlölünk minden embert. Mégis beleestem abba a hibába, amibe ő. De én legalább még helyrehozhatom a hibámat. És talán az apám is megbocsát nekem, amiért ilyen sokáig tartott rá jönnöm, hogy ennek így kell lennie. Továbbra is céltalanul bolyongtam, míg nem ismerős fej tűnt fel a szemem előtt. Alex! Vajon mit keres itt? Gyorsan bebújtam egy sikátorba, hogy ne vegyen észre és onnan figyeltem. Egy idegen alakkal beszélgetett. Fogalmam se volt ki lehetett az, még soha nem láttam. De ez nem is számított. Támadt egy remek ötletem, csak egy kis illúzió kell hozzá és kész is a fondorlat, ami megkönnyíti majd a dolgomat. Kaján vigyor ült ki az arcomra, majd továbblebbentem a sikátor sötétségében, de egy szempillantás alatt vissza is tértem, de immár nem egyedül.

– Látod Steph! Én mondtam neked. Véletlenül jártam erre, mert Kirsten még aludt én pedig nem akartam már lefeküdni, mikor megláttam Alex-et ezzel az alakkal.

– Az nem lehet. – az illúzióm sikeres volt. Ezt bizonyították Steph szavai.

– Most mit csinálunk? – kérdeztem kárörvendve, kezem dörzsölgetve. – El kell mondanunk Kirstennek.

– El is mondjuk. – reméltem, hogy ez lesz a válasza.

– Nem fog hinni nekünk, annyira a hatása alatt tartja ez az alak. – tettem a tűzre még pár lapáttal.

– Neked talán nem, de nekem hinni fog. – azzal ahogy jöttünk, távoztunk is. Nekem már csak várnom kellett, hogyan alakulnak az események. Szívet melengető érzés volt újra önmagam lenni.